5.fejezet

A karneváli felvonulástól Bob nagyobbat és színesebbet nem látott. Ez egy órákon át tartó „fényűzés volt”. Szerte-szét mindenhol csak táncosokat  és 30 méter hosszú karneváli kocsikat  lehetett látni.

-Mennyi ideig tart?-kérdezte Bob.

-3-4 óra. Már nincs belőle, csak 1.5 óra.

-Értem, értem.

Bob már nagyon unta az egészet, de akárhogyan is, megakarta találni a bandát. Egyszercsak embereket látott átszaladni a Karneváli „úton”.

-Ne-ne-nem lehet!!!-üvöltött.

-Mi nem lehet?-kérdezte Pedro.

-A ba-ba-ba-banda!

-Milyen banda?

-A terrorbanda, melyet üldözök. Eltérítettek egy a380-as, Dubai-i járatát.

-Bob! Hagyd abba, ezt az egészet! Tönkre teszi az immunrendszered!

-Jajj,,, Pedro! Ez most nem a megfelelő pillanat, hogy Biológiát taníts!

Azzal Bob elszaldt.

-Bob! Hova mééész?-kérdezte Ainhoa.

-Hagyd! Sose fog megváltozni!

Bob újra elkezdte üldöznni a három terroristát. Befutott a karneváli felvonulás „szívébe”. A táncosok között kellett szaladnia .

-Akárcsak egy labirintus…-morgolódott. Itt esélyem sincs ellenük. Főleg akkor , ha nem jó irányba szaladok.

Szerencséjére jó irányba ment. Nem sokára meg is találta őket. Éppen egy karneváli kocsit loptak el.

-Ezt nem hagyhatom.

Elkezdett szaladni  a kocsi után. (túl sok esélye, azért nem volt)

-Úgysem fogom elkapni…  Lehetetlen…

Visszament a  lelátón keresztül a hoteljába, mely a Copacabana-beach mellett helyezkedik el. A kilátás elképesztően csodálatos volt.

-Az Atlanti-óceán gyönyörű, csodálatos!!!-gondolta magában Bob. Nincs nála szebb.

Lassacskánt lecskódott a szeme. Elaludt. Másnap reggel jól ébredt, Ez járt a fejében: Új nap, új remény. Bekapcsolta a tévét. Ez ment benne:

„Még mindig keresik az állítólagos airbus a380-as repülőgép eltérítőinek a főnökét”

Andrew Festers , repülőgépmérnök:  „A repülőgép belsejében pisztolygolyókat ,találtunk, melyek iráni származásúak. Ebből arra következtetünk, hogy a terrorbanda vezetője, Ablisfh Zayk-sheikh, az iráni sejk.

Erik Roots, brazil nagykövet: „A végsőkig harcolni fogunk, hogy megtaláljuk és kiiktassuk!”

„Mivel még nem biztos, hogy ő a tettes, az iráni nagykövetek 2-hónapon át megfigyelést  fognak tartani a mindennapjairól. Bármilyen rendszerűtlen dolgot fognak látni, rátámadnak. A japán cég által kifejlesztett kifinomult kameráknak köszönhetően 24 órás felvételeket lehet majd megtekinteni, 4k-ban. A nagykövetek (kémek) az éjszaka folyamán fogják kitenni ezeket a 520 millárd dolláros kamerákat.”

Igor Bratyin, 2-es számú nagykövet: „Bármilyen esetre föl vagyunk készülve. Ha az ország fölháborodik polgárháború fog kialakulni, ennek elkerüléséért , egy földalatti bunkerben lesz kialakítva a bázisunk, ahol a kameráknak a felvételét láthatjuk majd.”

„Addig is minden kedves halgatót kérünk, hogy kerüljék el Iránt-és légterét!”

-Phfjuhh!-ámult el Bob! Ezt nem gondoltam volna.

Felhívta Dannie-t:

-Hello, Dannie, Bob vagyok!

-Szia Bob!

-Te tudsz valamit a gép eltérítőinek a főnökéről.

-Szerencséd van Bob!Zalayd, a banda egyik tagja , azt mondta, hogy Rio után tokyo-ba kell repülnünk.Ebből én arra következtetek (de ez sem biztos) , hogy a vezetőjük japán ember.

-Ez  nem semmi . Mi a véleményed erről a tv közvetítésről?

-Hülyeség! A golyók a repülőgépben,( egy jó barátom megvizsgálta) orosz származásúak. Az mint köztudott napjainkban nagyon sok „iparcikket”  rendelnek a japánok Moszkvából.

-Uhhh… El tudnál vinni ahhoz a barátodhoz, Dannie?

-Leghamarabb holnap délután 2-kor.

-Jó… Az jó lesz. Akkor holnap találkozunk, de hol?

-Találkozzunk a christs of redeemeer szobornál!

-Nincs az túl magasan? Alacsonyabbat nem tudsz?

-Nem szeretnék a alacsonyan járkálni. A banda, ha észrevesz, kinyírnak, hogy veled vagyok.

-Áhh… Az más, akkor OK. Szia!

-Sz-szia!-dadogott Dannie.

-Reméljük minden jól fog menni-reménykedett Bob, magában.

Elment sétálni egyet, a Copacabana-beach-re.

-Istenem de gyönyörű! Holnap kijöhetnék-gondolta.

Miután 2-3 óráig „körbe sétálta” a város főbb részeit,( kihagyva a híres szobrot), hazament. 9-órakor lefürdött, majd megvacsorázott és lefeküdt aludni. Másnap van. Ezt a napot Bob már nagyon várta. Ma fog találkozni Dannie jó barátjával, akinek még nem tudta a nevét. Délután 13.45-kor már fent volt a szobornál.

-Ááá! Dannie!

-Hello!

-Dannie! Mi bajod van?

-Kissé félek. Ha a banda meglát meg fognak ölni!

-Miből gondolod ezt?

-Salif halkan megjegyezte nekem.

-Salif??? Hiszen ő nem is a banda egyik fő embere.

-Zalayd az, de Salif is terrorista!

-Ők már messze járnak! Elmentek egy karneváli kocsival.

-Uhh. Én akkor is félek.

-Na jó! Innen hova tovább?

-Felvonóval megyünk be a dzsungelbe!

Beleültek , és már „repültek” is.

-1200ft magasan vagyunk!-kiáltott Bob.

-Igen, igen. Nem voltál még itt sosem? Én már vagy 20-szor.

-Nem voltam még, de eddig az egyik kedvenc helyem, ahol  jártam.

-Nagyon szép hely, az biztos.

Ahogyan körülnéztek, az Atlanti-óceánt látták felülről. Az egész várost belátták. Mikor már sokat beszélgettek, és nézelőttek, a felvonó leállt…

4.fejezet

Bobnál:

Átment az utasbeszállíttón, bement a terminálba. Futás közben körülnézett, de nem eléggé, mert a banda a  Nyugati-szárnyhoz ment, Bob pedig a keletibe. Szétnézett mindenhol, de senkit nem látott. Elérkezett a terminál elé. Bármerre nézett, brazil-és portugál taxisokat látott. Lestoppolta a H456KPRS7 rendszámú taxit és beleült.

-Hogyan nevezik itt a város „ központját”?

-A Copacabana beach-re  gondol?

-Hajtson oda, kérem.

-Máris uram!

A 20 perces út egyre bonyolodott. A Karnevál miatt az utcák le voltak zárva. Totális felfordulás volt az egész városban. Bob már 70 perce ült a kocsiban és eddig a 14 km-ből 4.-nél tartottak.

-Uram, mennyi ideig fog ez még tartani? Tudja sürgős ügyben nyomozok.

-Maga rendőr?

-Nem. Légimarshall vagyok.

-Nagyon gyorsan szálljon ki! Zsarukat nem fuvarozok.

-Kérem! Vigyen el!

-Cash, cash!

-50 dollár? Elég lesz?

-100-ról kezdődik az árlistám!

-150, de egy centtel sem több!

-Üljön vissza!

-Nagyon köszönöm!

-A nevét azért megtudhatnám?

-Bob! Bob Henderson.

-Daryl Brook!

Majd illedelmesen és férfiasan kezet fogtak. Még 50 percet ültek a dugóban és nem történt semmi. Bob egyre Csak idegesebb lett.

-Nem tud egy másik olyan útat, ami nincs lezárva?-kérdezte.

-Nem hinném, de mindjárt megkérdezzük a GPS-t. Tegeződjünk.

-Jó, jó, jó, de inkább csinálja.-idegeskedett Bob.

-Bob! Nem fog örülni a hírnek.

-Mitörtént?

-Az egyetlen út keresztül amely jó lenne, 3-órás kerülővel megy. Elvezet Minas Gerais-hoz.

-Az meg mi?

-Rio de Janeiro mellett lévő állam.

-Daryl! Holnap este 11-kor indul a gépem és nem szeretném lekésni!

-Ebben az esetben várnunk ke..-nem fejezte be mondatát ,mert Bob közbe vágott.

-A banda!-üvöltött.

A pénzt a kocsiban elhajította, majd kirohant és üldözni kezdte őket észrevétlenül.

-Bob! Hova futsz? BOOB!-kiabált Daryl, de nem volt haszna.

-Zalayd, Salif és Mehmet a lelátókon át a karneváli felvonuláshoz ment.

Bob követte őket, de ahhoz, hogy a felvonuláshoz bemehessen, meg kellett vennie a jegyet. Megvette, majd bement.

A bandánál:

-Hallo!-mondta Zalayd a teelfonjába.

-Elindultunk. 13 óra múlva ott leszünk-közölte egy ismeretlen hang.

Bobnál:

Bob elfglalta helyét, de mielőtt bármit tett volna, körülnézett, hogy nem lát-e semmi gyanúsat. Nem látott semmit, csak több-százezer embert. Nem sokkal később , úgy megijedt, hogy majd kiugrott a bőréből.

-BOOOBB!-kiáltott valaki.

-Pedroooo!-üvöltött Bob.

-Bemutatom a feleségemet Ainhoa-t-közölte a hírt Bobbal Pedro. Mi  újság öreg barátom? Hogy megy a munka?

-Nem a lehető legfényeseben…

-Na… Mi történt? Csak nem kirúgtak?

-Nem, nem… Hagyjuk.. Nálatok mi újság? Mlyen az élet Rio-ban?

-Tulajdonképpen mi most csak nyaralunk itt. Már 2.5 éve, hogy kint élünk Brabados-on.

-Áhh.. Barbados. Miért döntöttek így?

-Ainhoa szüleitől kaptunk ott egy nyaralót, mi meg úgy döntöttünk, mivel gyönyörű, csodálatos sziget, kiköltözünk 1-2 évre és meg látjuk, hogy mi lesz. Végül véglegesen kinnmaradtunk.

-Nem akarok „ünneprontó” lenni, de Barbados nem volt a legjobb választás. A világ 12%-nak a bűnözése ott történik.

-Nem hinném , hogy egy dzsungel közepén lévő, kis bungallow bajt hozna ránk.

-Éppen ez a baj, hogy DZSUNGELBEN van. Senkit nem tudsz hívni, ha baj történik.

-Már két és fél éve kint vagyunk és semmi baj nem történt!-mondta Ainhoa.

-Na mindegy. Miért vagytok itt? A karneválra jöttetek?

-Neeem, neeeem. A gyerekek szerettek volna találkozni a nagyszülőkkel.

-Gyerekek???

-Igen. Carlo és Martina.

-Hány évesek?

-Martina 4, Carlo 2 .

-Aha. Jólvan. Áhh nézd kezdődika karnevál.

3.fejezet

                                                          

Berohant a stewardesi konyhába és elújságolta a hírt.

-Értem, majd teszünk valamit ez ellen-válaszolt gúnyosan  Anne.

-Anne, ezt a gépet el akarják téríteni!

-Bob… Ez a gép eltéríthetetlen csúcstechinkájának köszönhetően semmi kárt nem lehet benne okozni.

-Áhhh-morgott Bob. Nem tudod megérteni?

Leült a helyére. Nem tudta mit tegyen. Néhány óra pihenés után egy ötlet pattant ki a fejéből.

Újra odament Anne-hoz.

-Hol járunk jelenleg?

-Nem messze Salvador-tól.

-Mondd meg a pilótának , hogy 1,5 óra múlva landolunk!

- Nem lehet.  Az nem előre megtervezett útvonal.

-A gép eltérítése talán az volt?-kérdezte Bob. El fogom folyatni a kerozint. Megbízlak  egy feladattal. Ha látnál 3 arabot feljönni a gépházból, ajánlj nekik mindenféle étel-és italt, vagyis  tereld el a figyelmüket!

-Jó de,…

-Nincs de! Csak csináld!

-Ok.

-Ez az utolsó lehetőség, hogy megmentsük a gépet. Leszállunk Rio de Janeiro-ban. Ott kiiktatjuk a terrorbandád és végre nyugodtam utazhatunk Dubai-ba.

 -Bob!

-Igen!

-Sok sikert!-kívánt szerencsét Anne.

-Szegezd a szemed a feljáróra!

 Anne el is mondta a pilótának a hírt, de ő nem egyezett bele,  már nem volt ideje ezt elújságolni Bobnak, mert az utasok problémáival  kellett foglalkoznia.

Bob a gép farába szaladt, a gépház másik lejárójához.  Lassan lesétált.  Ahogyan előrenézett, sok száz sort látott. Neki az 51-c sorba kellet mennie. Halkan odaszaladt és rögtön meglátta a kábeleket. Néhány percig gondolkodott, hogy melyiket  vágja el. Mikor végiggondolta és el akarta vágni, a banda megjelent.

-Ti menjetek és öljetek meg égy-két utast, én addig kivégzek egy pilótát!-mondta Zalayd a csapatnak. A bulit megkeztük ,ismétlem a bulit  megkezdtük-közölte a hírt Clambenchy-vel.

-Megkezdem a feladatomat-úságolta Anne.

-Meg fogják ölni!-gondolta magában Bob. Mielőtt felszaldt , eltépte a két kábelt. Teljes erejéből futott de már késő volt. A fenyver eldurrant Anne mellett.

-Neeee!-kiáltotta Bob!

Salif már majdnem eldurrantotta a fegyverét Bob előtt, de egy hang leállította.

-Hagyd!-üvöltött Phil! Ő az én foglyom lesz.

-Phil? De hisz hogy nem ismertelek fel!

-Erről fogunk elbeszélgetni, BOB!

-Miért csinálod ezt?

-Mert  2 éve elhanyagolsz és semmibe veszel. Most visszaszerzem új énemet és meggazdagszom!

-Mégis hogyan ?

7-Az nem a te dolgod!

 Eközben a pilótafülkében…

Zalayd átlőtte az ajtót és fejbe lőtte a másodpilótát.

-Megkérdezem: Ki irányítja  ezt a gépet?

-Ö,ö,ö ön uram!-habogott a pilóta, Dannie. Uram!

-Mondja!

-Fogy a kerozin!

-BOB!!!  Meddig fogjuk kibírni így?

-Rio-ban landolnunk kell!

-Mennyire vagyunk onnan?

-25 percnyire.

-Tegye le ott a gépet, de ha rendőrséget mer hívni, az a sors vár önre is , mint barátjára, a másodpilótára! A tankolóautót  rendelje a reptérre!

-Elnézést, önt hogyan hívják?

-Zalayd.

-Elnézést Zalayd , a tankolóautó odarendelése nem az én szakterületem.

-Engem ez nem érdekel! Oldja meg!

Azzal ki ment.

Bobnál:

-Láttam füstöt kiszivárogni a gépházból, az mi volt?

-Megsemmisítettük a hálózatot!

-Robbantgatástól le is zuhanhattunk volna!

-Te meg  lehettél volna gondviselőbb, nehéz éveimben! Most megbosszulom!

-Nem tudtam minden percemet rád szánni. Sok volt a munkám!

-Nem is kértem, hogy „minden percemet rám szándd”!

-  Tudom többet segíthettem volna.Mit akartok csinálni a géppel?

-Landolás után megtudod-válaszolt Phil, majd elment, és ott hagyta Bob-ot a gépház 11.k sorjában.

A pilótánál:

Egyre jobban nőtt a feszültség, mivel a rio de janeiro-i int’l airport nem volt képes ezekben a percekben ilyen nagy utasszállító repülőgépet fogadni. Dannie-nak  más terveket kellett kieszelnie.

-Zalayd uram!

-Talán baj van?-kérdezte feltevően Zalayd.

-Rio de Janeiro nem lesz jó. Nem elég nagy a hely.

-Melyik az a közelünkben lévő város amely tud fogadni?

-Braziliaváros és Sao Paulo.

-Az utóbbi jó lesz. Mennyi idő a tankolási-időtartam?

-30 perc, de készítsd fel az utasokat , mivel csak másnap tudunk indulni Dubai-ba!

-Ennek mi az oka?

-A repülőgépen sérülések vannak. Egyaránt a gépházban és az 1.emeleten.

-Most is tudunk vele repülni!

-Hosszab utakra már veszélyesebb lehet.

-Megengedem, de, ha bármi gyanúsat észlelek a repülőgépet robbantom, ha zsarukat hívsz megöllek! Érthető voltam?

-Értettem!

-Dannie! A tervet megváltoztatom! Tokyoba repülünk Sao Paulo után!

 A gépházban:

Bob nem bírt magával. Vergődött mindenfelé, de nem sikerült kiszabadulnia. Oda volt kötözve egy székhez, amely aranyból készült.

-Mi lehet az utasokkal?-gondolkodott hangosan.

Néhány perccel később Salif és Mehmet jött le a hosszú lépcsősoron.

-Áh, Bob! Milyen érzés székhez kötözve lenni?-kérdezte Salif.

-Nem ilyen utazásra gondoltam.

-Szánalmas vagy!-nagyképűsködött Mehhmet. Hívtunk egy felsegítő bandát a kanadai Vancouver-ből. 3 óra múlva elindulnak. Ők megölnek mineden egyes utast a repülőgépen és közös erővel letesszük Tokyo-ban.

-Minek nektek újabb banda? Így is elég erősek vagytok!

-Mehmet hirtelen Bob nyakához akart kapni, de Salif leállította.

-Állj! Ő még segítségünkre lehet!

-Akárhogyan is próbálkoztok nem fogom a ti pártotokat fogni!

-Azt majd meglátjuk!-mondta Salif.

Majd kimentek és újra magára hagyták Bobot.

Dannie-nél:

-Zalayd! Rio elérhető!

-Menjünk oda, de több tervváltoztatást nem viselek el, ha Rio-ban nincs hely is leszállunk!  Értve vagyok?

-Igen uram! Készüljenek fel a landolásra!

A repülőgép lassanként süllyedni kezdett. A rio-i repülőtér, vízen volt , ezért a landolás több figyelmet igényelt, mint az átlagos reptéri leszállás. Dannie életében először szállt le ilyen helyen. Nagyon figyelmesen és óvatosan, sikeresen letette a gépet.

Beállt az F12-es állóhelyre , mely a repülőtér legnagyobb volt.Az utasok örömükben egymást eltiporva szaladtak be az utasbeszállón át a terminálba. A reptéren dolgozók kerestek minden utasnak egy 5*-os hotelt, melyben a maradék 7 napot eltölthették. A Rio Resort and Spa hotel pontosan a luxus tengerpart mellett helyezkedett el.

A repülőgép gépházában:

-Mit tegyünk vele Zalayd?-kérdezte Mehmet.

-Hagyjátok itt és biztosítsatok neki ételt-és italt, hogy   repülés közben végezhessük majd  ki.

A terrorbanda nagyképű nevetéssel elsomfordált.

-Halló Főnök! Igen megvan. Mit tegyünk vele? Feltétlenül!-hangzott a válasz Zalayd szájából.

-Mit akartok tőlem?-üvöltött rájuk Bob.

-Tessék? Hogy miiit? Azt majd megtudod!-válaszolt Salif.

Bob még néhány óráig a szabadulását tervezte, de végül egy jó ötlet jutott eszébe. A zsebéből előhúzta a svájci bicskáját és elvágta a kötelet, mely összeszorította. Felállt, kinyújtózkodott és a banda után kezdett el szaladni. 

2.fejezet

                                                             

Hirtelen felugrott , mert olyan érzés fogta el ,hogy le fogják kapcsolni a beszállót a gépről és nem tud felszállni. Előretolakodott kissé és besétált a több mint 450 személyes , kétszintes repülőgépbe. Ő a második szintre ment be, az első osztály 23-as üléséhez. A jegyét odaadta a stewardes-nek és ő megmutatta , hogy hol van az. Az utasokat megtekintve nagyon sok amerikait látott, de a legtöbbjük francia és a kanadai volt. Zengett a repülőgép a nagyhangú olaszoktól és franciáktól. Leült a helyére. Pontosan szembe vele elhelyezkedett egy 35 cm átmérőjű érintőképernyős számítógép. Ezen azt lehetett látni, hogy éppen hol jár a repülőgép, a függőleges vezérsíkra pedig ki volt téve egy kamera melynek élő felvételét minden számítógép mutatott. Mellette egy 12 colos tablet , előtte egy kis tisztasági készlet volt. Minden székhez tartozott egy „Fürdőszoba” ahol még akár fürödni is tudtál. Arabokat látott felszállni a gépre. De nem félt , mert úgy gondolta, hogy ez a gép eltéríthetetlen. 20 perc múlva felszállt a gép. Bob lasacskán lecsukta a szemét. Álmában ugyanott volt, de most lefelé jött a Burj Khalfáról. Hirtelen a lift megállt. Az emberek sikoltozni kezdtek. Bob szikrákat látott. Mielőtt a lift felrobbant volna fölébredt. Kiment a mosdóba. Később visszaült a helyére és újra el akart aludni, de mielőtt le csukta volna a szemét, felállt, mert lövéseket hallott. Lassan felállt és körülnézett. Nem látott semmit, úgy gondolta, hogy csak (mivel már félálomban volt) álmodta.

-Kissé megszomjaztam!-gondolta magában. A minibárhoz megérkezvén azon gondolkozott, hogy milyen Whisky-t kérjen.

-Jónapot kívánok, milyen italt szeretne?

-Egy Jack Daniels-t szeretnék, mivel itt ingyen van. A bárvezető aranyozott pohárba töltötte Bob italát. Elkezdte inni, de mikor már majdnem megitta hirtelen nagy rászkódás vette kezdetét, az ital pedig kiömlött.

-A takarító szolgálat már úton van, uram! Kérem ne ijedjen meg, biztos csak egy légörvény! Az Atlanti-óceán fölött elég sok ilyen van.

- Mi nem az óceán, hanem Philadelphia fölött repülünk, ott viszont köztudottan kevés szél van , mivel a forró éghajlati övben tartózkodik.

- A bárvezető (akit Phil-nek hívtak) elvörösödve nézett maga elé. Elnézését kérem uram,  egy kicsit eltájoltam magam.

-Azt látom-mondta Bob és idegesen elsétált. Sétája közben füstöt látott kiáramlani a gépházból. Oda nem volt engedélye bemenni, ezért beszélni próbált a kapitánnyal.

-Bob, biztos csak a konyhában valamit odaégettek és annak füstjét látod!

-Az nem lehet!

- Az előbbi rászkódás mitől volt?

- Egyszerű légörvény, Bob!

-Philadelphia fölött nincs légörvény!

-Ott is lehet rossz idő!

-Kapitány, csak annyit kérnék, hagy nézhessek körül a gépházban!

-5 perc! Egy másodperccel sem több!

-Értettem és köszönöm!-mondta Bob Henderson.

A gépházba az út egy kissé hosszú volt. Először a konyhába kellett bemenni, ott volt egy kis szekrény , azt ha kinyitjuk bele lehet ülni. Az levisz a gépházba.

-Akárcsak egy labirintus-gondolta magában Bob.

Néhány méter megtétele után különös zaj csapta meg a fülét. Körülnézett, de nem látott semmit. Halk lépteket lehetett hallani. Bob gyorsan elbújt egy oszlop mögé és ezt mormogta magában: -Most megvagytok! Az ismeretlen emberek rá néztek. Bob gyorsan elbújt , de a gyanút fogtak.

-Láttok itt valakit?-kérdezte egy szakállas  arab.

-Hogy mit? Én nem láttok itt semmit.

A szakállas ember halk és lassú léptekkel Bob felé kezdett közeledni. Bob döntésképtelen lett.

-Elfutsak, vagy fegyvert szegezzek rá, aminek nincs túl nagy értelme, mert többen vannak-gondolta magában.

Az arab egyre közelebb került Bobhoz. Egyszer csak megállt.

-Nincs itt senki Zalayd!-közölte vele Mehmet.

-Akarod , hogy körül nézzünk?-kérdezte Salif.

-Nem.

Bob megúszta. Most ő rajta volt a sor, hogy közelítsen az arabokhoz. Zalayd ismét gyanút fogott, de mostmár egyre idegesebb lett.

-Nézzetek körül a bal-és jobb „szárnyban”!-parancsolta Mehmet-nek és Salif-nak. Én elől-és hátul nézek körül.

Bob lassú léptekkel kezdett hátrálni. Nem tudta mit tegyen. Néhány lépés megtétele után meglátta a felvezető lépcsőt, majd felszaladt. 

1.fejezet

                                    

Bob Henderson a hosszú utak Légimarsallja a Kennedy Interntional Airport felé tartott,  3-óra 36-kor. 4óra 10-re kellett megérkeznie, mivel 5-kor indult a gépe , egyenesen Dubai-ba. Az Emirates a380-800-as repülőgép 22 óra alatt fogja elérni uticélját. Nem sokkal később már a Lincoln street-en  tartott.

EKÖZBEN….a japán Changshy tower-ben…

Chunghama Clambenchy az afgán terrorbanda vezetője Aghmet Zalayd-dal, Brallah Mechmet-tel és Salif Kalifa-val titkos megbeszélést tarott…

New York-ban…

-El fogok késni!-gondolta magában Bob. Bekanyarodott a Bellington st-be és 2-perc múlva a Washington-House street-be érkezett meg. A reptértől kb 4-percre volt. Pontosan érkezett meg. Bement a terminálba, a Check-in-hez érve megvizsgálták, de nem találak semmi olyat ami számukra érdekes lett volna. A váróteremhez érkezett meg ,körülnézett. Csupa türelmetlen, sürgölődő embert látott, akik arra vártak, hogy végre a repülőgépen ülhessenek. Bob leült a székre. Az 1300 padból álló sor mellett egy luxus bár tartózkodott, ahol ( elég drágán) italokat és rágcsát árultak. A bár mellett 2 juharfa színűre festett ajtó állt. Kinézett az ablakokon. A repülőgépeket látta, melyeket éppen kiszolgálták. Látott többtucat American airlines-t, de volt néhány Emirates és British airways. Lassan lecsukta a szemét. Álmában már Dubai-ban voltak. A liften ment fölfelé a Burj Khalifán. Hirtelen kinyitotta szemét és arra ébredt, hogy már szállnak be az utasbeszállón.